Shining Night 2.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a Friss-t.Mivel a tegnapira kettöt is kaptam aminek nagyon hálás vagyok.Már van 16 rendszeres olvasom.Pedig még csak 2 napja nyitottam meg az oldalt.Nagyon köszönöm.Pont ezért kaptok egy kis ajándékot.Magát a fejezet-et.És a képet.Mivel ez egy új képe.Kallen-t imádom, és most kicsit jobban rá vagyok hangolva.Pont erre szolgál a történetem.Hogy miért Ő a főszereplöm.

2.fejezet Váratlan találkozás

A nagy futás közepette nem vettem észre hogy jön valaki szemben velem, addig még bele nem ütköztem.Valami hideg és kemény dologba, amit magammal is rántottam a földre.A test ami a testemen helyezkedett, mégis könnyű volt.És ugy éreztem felforosodik az egész testem.Bár nem láttam semmit, mivel a szemem csukva volt, éreztem azt az édes illatot, amit a kocsinál is.Bár most csak erősebb volt.Ezzel keveredett a vas...ami csak eggyet jelen.Vagy Ő vagy én vérzünk.Ugy érzem rosszul tettem hogy nem engedtem el.Talán pont ezért sebesült meg.

A lüktető fájdalom mely a fejemből jött, elvette azt a csepnyi öntudatot is ami megmaradt.Egy pillanatra elgondolkoztam mi van ha én sérültem meg.Kezemmel tapogatni kezdtem a fájos rész és rá kellet döbbenem-ha nem is látom, érzem-az én vérem büdös szagát érzem.A felettem fekvő hideg test, mosorogni kezdett, és gondolom felált mert hirtelen már nem éreztem a hideget.Viszont 5 másdoperc után hideg érintést éreztem a kezembe.A lehelte illata egyből adott álmoságot és ugy érzem az érzékenységem is elő jött.

-Nem lesz semmi baj...-nagyon távoli mégis édesen csengő hang volt ez.A hang az örkölétig élni fog bennem.A hideg és kemény, mégis sejmes böre.Vajon hogy nézhet ki?Tudtam hogy lány, ha nem is a teste de a hangja és illata után már biztos voltam benne.Az angyalok táncoltak a gyomromba, a pillangok betig repdestek.A megnyugtató hang, mely vággyal töltött el...újra halani akartam.

-Beszél...élj...még...-a hagom lágy mégis rekedt volt.Életemben most beszéltem elöször lágyanegy lánnyal.Egy lánnyal.Mi a francot mülelek?

-Már...szóltak a suli órvosának.-mondta.Ez szinte szégyen.Hiába sajgott a fejem,vele eggyüt az egész testem, egy lány miatt volt mind ez.-Sajnálom...

A hanja fájdalmasan csengett.Mindha olvasna a gondolataim között.Bár már magam sem akartam elhinni.Túl kicsi volt a fantáziám.Ha a Romantikus énem 1%-ék, akkor a hitem a gondolat olvasok vagy akár a boszorkányokhoz, a fél %-ot sem haladja meg.Talán az egyenlő a 0%-al.

A tudatlan sötétséggel áltam szembe ,mégsem tudtam semmit szólni ehez, vagy akár-ami minden vágyam lett volna-kinyitni a szemem hogy megnézzem ki ez a csoda aki hozzám beszél.Be kell látnom, ez igy jobban is alakult.A megismerkedés legjobb formály, az ha neki mész az ismerkedés partnernek.-halk kuncogás halottam.-Mely a lány felölj jött.A lány...mi lehet a neve?Abban biztos vagyok...-Isabella Cullen a nevem.

Biztos tudatni akarta velem mi a neve, milyen keves.És a neve...Isabella...olyan régies mégis olyan  gyönyörű.100%-ig hozzá illet a név,melynek a becézése...Bella?Bells?Isa?Egyre meny...Illene elmondanom az enyém.Ha megtudnák szólalni.Sajnos az öntudatlanság néha erősebnek bizonyul.Mint most is...a szemem égett ahogy próbáltam kinyitni.Az erős fény hirtelen lett nagy.Sokán voltak körülöttem bár kissé hátul.Jobbra forditottam a fejem és két aranybarna szempárral találtam szembe magam.Az aggodalom és a félelemmel vegyült szempárba.Melyek csodálatosak voltak.Néhol még foltott láttam, de egyre tisztábban látszott.Az arca körbonala.A szép ivben huzott szemöldöke, a telt ajkainak vonala és barna haja csillogása.Ha pontoznom kéne 10-ből, 100-at adnék.A másik két Cullenél is gyönyörübb volt.Fehér csillogó böre a válamhoz tapadt.Bizsergést hagyva maga után, mely igen megrémitett.Isabella, 17-nek, legfeljebb 18-nak nézett ki.Kék ruhát viselt, nem olyat amit naponte felvesz az ember.Egy átlagos kék poló a fekete pulover alatt.Szememet két csodálatos domboruláta vándorólt.Szényeltem magam, de szinte elvarázsolt.Bár az indoklás, nem túl megnyerő.Figyelembe véve hogy néhány perverz gondolat csuszott át a gondolataimon.Újra szemeibe néztem és tudtam...eddig birtam.

-Isabella...-suttogtam rekedten majd az öntudatlanságba estem,melyből egy könnyen nem lábalok ki.Éreztem.Kellemes volt itt lenni.Nem éreztem semmi  elözöleg volt fájdalmat.Vagy akár szédülést.A sötétben lebegtem és jól éreztem magam, mert láttam őt.Sokkal szebb volt mint azt elöször gondoltam.Nincsenek határok ha lányokról van szó.De Ő mégis átlépett, sok határt.Magam azon a véleményen vagyok hogy a találkozásunk igen váratlan volt.Hirtelen, fájdalmas, sötét, csodálatos és szellemes.Ezek a gondolatok már mind átmentek rajtam.Hihetetlennek tartom hogy egy lány ennyi fajta témályú gondolatot csalt volna ki belölem.Megérdemlem, ezt a határozott jelzőt?A fájdalommal elentétben igen is elvarázsolt, Bella.És ugy érzem-ami igen hülyeség-a szépsége miatt.Már a határán voltam annak hogy idito lenyek, a magam szemében.Inkább nem kockáztattam.

*

Mikor kinyitottam a szemem, sokkal jobban éreztem magam.Kissé fáradtan, de jól.Reflexszerüen a fejemhez tettem a kezem és tapogatni kezdtem a már bekötött fejemet.Korházban voltam, ezt már észre vettem.Nem a sulis ruha volt rajtam.Egy korházi rongy ami izmos testemnek feszült.Hogy lehet valaki ekkora hülye hogy megpróbálja rámtuszkolni ezt a szart?

-Bazmeg!-morogtam magamba.

-Hello!-ezt a hangot bárhonnan felismerném.Felnéztem és megláttam a sarokban ülő Isabelllát.-Remélem jobban vagy...

-Kutya bajom.-vakargattam meg a fejem.-Már sokkal jobban vagyok.

-De miattam...

-Nem!-szoltam rá erőteljesen.Soha sem szerettem ha valaki önsajnálkozik.Főleg nem akkor ha nincs is értelme.-Nem figyeltem és belédmentem.Ezután még magammal is rántottalak.

Egy kisseb csönd.-gondoltam.Nem lehet olyan hosszú.Addig is megfigyeltem ahogy a fejét a a térdére hajja és szinte üvöltött a kép hogy rágja magán.Bár megint csak arra tudtam gondolni milyen szép és milyen ritka a szeme színe, a bőre fehérsége és keménysége meg annak sejmesége.Hogy milyen ritka vonzodást érzek iránta.Ami már-már beteges.Hirtelen kapta fel a fejét és nézett rám csillogó szemekkel.Megint megfordult a fejembe hogy halja a gondolataimat, de inkább elvetettem.A szeme magába zárt.Mely most kissé sötétebb volt.Bár nem nagyon tudot volna zavarni.

-Te jól vagy?-kérdeztem.Mel inkább suttogás volt, mit beszéd egy leheltnyi kérdés.

-Persze.-mosolygott rám.

-Isabella...igaz?-kissé bologatott.-Szép neved van.

-Köszönöm.Metudhatom a tiéd?

-Emmet McGroger.-mondtam kissé túl kedvesen és romantikusan.Ami egy cseppet sem tetszet nekem.Sőtt egyszerüen fel voltam háborodva miattam.

-Neked is...szép neved van, Emmet.-mondta mosolygva.Ajkai kissé remegtek, de ezzel csak még nagyobb vágyakozást keltett bennem.Ami teljes megdöbenéssel járt.Ki ez a lány?-kérdeztem gondolatban.És miért van az ha negadiv gondolataim vannak felé, legörbül az ajka.Ha meg pozitiv, szinte ragyog.Szerintem már ezt is beképzelem, ami nem igazán tetszik nekem.-Valami baj van?

-Nem!-mondtam határozottan és tulontúl gyorsan.-Volt benn nálam valaki?

-A növéred!-mondta.-Siett vissza amint zud.

-Köszönöm.-mondtam tiszta szívből.A hangulat változásaimból kicsit elegem van már.Talán nem is akarom megbántani, talán jó is így ahogy van.Talán csak megint beképzeltem magamnak.Mindig így van ha valaki köeledik hozzám.Bár ebben az a furcsa hogy Bella nem közeledik.Csak egy alkalom, ami mindent felbojgat kötülöttem.Csak egy személy, aki ilyen érzéseket ébreszt bennem.

Isabella Cullen

1 megjegyzést, minimum elvárok.Remélem tetszett nektek.Mondtam hogy eltérek Meyertől.